14/07/2026
Lesznek olyan napok, amikor majd nagyon egyedül érzed magad. Olyan fáradt esték, amikor úgy tűnik, hogy mindenki tartozik valahova, és csak te lebegsz a saját gondolataid jéghideg tengerében. Nagyon magányosan. Rettentő megtörten. Ja. Szomorúan. Ez egy szerzetes magány. És értelek, mert ez kínzás, de ilyenkor nem szabad megijedni.
Én azt szeretném, hogy maradjon benned csak egy rózsaszín öngyújtó táncoló lángja akkor is, amikor a világból eltűnik minden, amiért érdemes élni. Hát te tudsz még nevetni a nyári esték alatt. Tudsz te még táncolni és sírni öregedő dalokon. Meg tudsz te még ölelni vagy csókolni valakit anélkül, hogy azt számolnád, hogy mennyit kockáztatsz. Hát nem vagy te bankár. Érző ember vagy.
Klisé következik, de az életed egy k***a rövid utazás. Úgy fogsz eltűnni innen, mintha itt sem lettél volna. És nézd meg, öreg barátom, milyen gyorsan telnek az évek. Látod, ahogy a szüleid lassan megöregszenek, és előfordul, hogy embereket utoljára látsz anélkül, hogy tudnád.
Azt nem tudom megígérni neked, hogy valaha könnyű lesz annak lenni, akinek születtél. Nem lesz az. Lesz nagyon sok veszteség, árulás, magány, és lesznek éjszakák, amikor majd úgy érzed, hogy szétszakadt benned valami, és nincs erő tovább csinálni. De azt megígérem, hogy a világban mindig lesz egy másodpercnyi szép. Mittudomén, egy esős utca fényei, egy kutya hűsége, egy hosszú beszélgetés félrészegen, ami majd hajnalig tart.
És ha egyszer nagyon elfáradsz, csak emlékezz erre, erre az egy másodpercnyi szépre. Mert ez a világ, és ez a mennyország. És nekem elég, ha ennyit tudsz ebben az embertelen világban, mert ennyi a feladatod. Csak lenned kell. Csak létezz. Csak létezned kell. Elég az, aki vagy.
Farkas Levente András
