28/05/2026
https://www.facebook.com/share/p/1CehdpNSnh/
Már megint az oktatókat szidják, ha történik egy baleset, ha valaki bizonytalanul vezet, vagy ha valaki hibázik, szabálysértést követ el. Állandóan előjönnek azzal a kérdéssel, hogy ez az ember hogyan tanult meg vezetni, vajon ki volt az oktatója.
Ez az oktatókra nézve egy nagyon kellemetlen sértés.
Aki ugyanis jogosítványt szerzett, az a vizsgáján valószínűleg megfelelt a követelményeknek és a sikeres KRESZ-vizsgát is letette előtte. Tehát minden adott volt számára ahhoz, hogy jó vezetővé váljon, az oktatójától valószínűleg mindent megtanult, ha figyelt.
De van egy bizonyos "de".
Ott van előtte például a rossz példa, vagyis az, hogy másoktól teljesen másképp látja a járművezetést a mindennapokban, mint ahogyan azt az oktatója tanította neki. Ráadásul nem mindegy az sem, hogy ki, mikor és hol szerzett jogosítványt. Lehet vizsgázni nagyvárosban, vagy kisebb városban és lehetett jogosítványt szerezni évtizedekkel ezelőtt is, kisebb forgalomban, egészen más körülmények között, mint a maiak.
De miért nem úgy vezetnek az emberek az önálló életben, ahogy a tanfolyamon tanulták?
Sokszor belép a képbe a megszokás és az elkényelmesedés. A vizsga után sokan elhagyják a szabályos mozdulatokat, mert lusták rendesen indexelni, vagy elfelejtenek belenézni a tükrökbe, hiszen most "jóvanazúgy" világ van. Aztán ott van a külső nyomás is: a forgalomban lévő többi, türelmetlen autós sokszor szó szerint belehajszolja a friss vezetőt a szabálytalanságba, mert ledudálják vagy letolják, ha pontosan betartja a sebességhatárokat.
Idővel pedig megjelenik a hamis magabiztosság is: néhány ezer kilométer után sokan azt hiszik, már mindent tudnak és elkezdenek feleslegesen kockáztatni.
Ráadásul ott van az egyén személyisége, mentalitása, vagy éppen az aznapi lelkiállapota, ami szintén súlyosan befolyásolhatja azt a döntést, amit egy adott pillanatban meghoz.
A filmekben is láthatunk rossz példákat, bár az ottani jelenetek, mint tudjuk, nem valóságosak, hiszen a való életben egy rossz döntést nem mindig lehet következmények nélkül megúszni.
Emellett el kell fogadni, hogy nem mindenkinek vannak tökéletes reflexei és nem mindenkinek van százszázalékos érzéke a vezetéshez. Valakinek egészen máshoz van tehetsége: például kiválóan főz, vagy rettenetesen jó matematikából, viszont egy másik készségtárban, mondjuk a járművezetésben, vagy az éneklésben sokkal gyengébb. Elvezeti ugyan az autót, de ez pont olyan, mint amikor valaki a kórusban, vagy a fürdőszobában önmagához képest tökéletesen énekel, de jobb, ha ezzel a tudásával nem áll ki a színpadra.
Az oktató átadja a tudást és a szabályos közlekedés alapjait, de a vizsga után a felelősség már mindig a volán mögött ülő emberé.
A jogosítvány megszerzése nem a tanulás vége, hanem a felelősségteljes, önálló gyakorlás kezdete.
(Majoros Gabriella)
