05/09/2026
Sajnos lassú a gyógyulás folyamata. De jó úton járunk.
Végtelenül szórakoztató és egyben tanulságos látni és olvasni azok véleményét, akik még ma sem értik meg (mert meghaladja képességeiket vagy egyszerűen csak a gyűlöletpropagandában szocializálódtak), hogy mi a különbség a kritikus és a kiszolgáló társadalom között.
Hogy mitől lesz polgár a polgár, mitől más a vita mint a veszekedés, a moralitás és a társadalmi érték, mint a propagandisztikus hazugság, hogyan és mi az alapja egy demokratikus társadalomnak és mit jelent az empátia és maga a szó: polgár.
A polarizált és zajos kisebbség egyszerű lózungokhoz szokott utasításalapú önkényuralmi megszokott napirendje okán elveszítette azt a képességét, hogy valóban közös érdekből gondolkodjon, hogy a társadalomban szerepet vállaljon egy közösség érdekében és ne ellene dolgozzon a saját országának, hanem karöltve azokkal, akik annak vezetésére hivatottak.
Mert hosszú évekig ezt nem lehetett, nem volt megadva a lehetőség erre és tudatosan volt leépítve ez a skill, helyette felhúzva egy fals és primitív polgárinak mondott, de valójában végtelenül átlátszó és egysíkú közösség illúziója, amely nem kellett másra, csak arra, hogy kiszolgálja és hatalomban tartsa azokat, akik élősködtek egy népen.
Alibaba és a negyven rabló személyzete most, hogy elanyátlanodva magára maradt nagyon nehezen dolgozza fel a direktívahiányt, az évek alatt bennük felkorbácsolt (talmi) indulat - melyre oly nagy szükség volt a kamu ellenségképekkel szemben - pedig ventillálna.
Sajnálom őket.
Sajnálom őket, mert elhitették velük, hogy ez a világ rendje, mert elvették tőlük a kritikus és kulturált gondolkodás és kommunikáció képességét, az értő olvasásét és elhitették velük, hogy az egész világ az ellenségük. Hogy aki nem velünk van, az ellenünk van. Hogy a világ fekete vagy fehér.
Itt vannak, élő mementóiként annak, amit helyre kell tennünk, amitől nagyon hosszadalmasan és nehezen fogunk megszabadulni. Amiből nehezen fogunk kigyógyulni. Ehhez pedig szükséges az, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor az ember valamiÉRT kritikus, nem valami ELLEN, ehhez szükséges az, hogy eljusson hozzájuk a hír, az információ az újságírók által és ehhez legfőképpen szükséges az, hogy megértsék: a kritika és a társadalmi konszenzusok építenek, nem rombolnak.
Ilyenkor kapaszkodnak, maguknak építenek magyarázatot, amely beleillik az Alibaba által itthagyott örökségbe, pedig talán lelkük mélyén tudják, hogy évekig hazugságban éltek és most - hogy végre fény derül arra a mértéktelen harácsolásra és egy nemzet meglopására - nehéz ezzel szembenézniük, ezért nem is teszik, csak boldogan menekülnek vissza a jól megszokott, hónaljmeleg uszítás és utálat biztonságos közegébe. Nem gyávák, csak félnek. Mert a szar büdös volt ugyan, de meleg. Most pedig bizony gondolkodni kellene és tenni, nem elhinni, hogy az országgal semmi dolguk nincsen. Eddig a gyűlöletkeltés, uszítás és a rigmusok ismétlése volt a feladat. De ez ide már kevés lesz. Ezek az idők elmúltak, most építeni kell.
És az építkezésen bizony néha a lábujjunkra esik egy-egy tégla. Csak eddig az volt a reakció erre, hogy "kussoljál", de április 12 óta már nem kell, mert válaszul nem a közpénzmilliárdokból kitartott propagandista csürhét uszítják rád, ha megszólalsz.
És ez egy nagyon-nagy különbség és ez jó. Mindenkinek joga van elvakultnak lenni, de az elvakultság nem fícsör, hanem bug. Van, aki megmarad deszkákba kapaszkodó hajótöröttnek és van, aki a deszkákból tutajt épít, amely egy normális ország felé halad. És ez az ország is az lesz, ez választott vezetőinek, felelőseinek is a dolga. De legfőképp egy értelmes, gondolkodó társadalomé.
Szóval - kedves elvakult gyűlölködők - rossz helyen kopogtattok. A kritika nem oldalválasztás, a vita nem kocsmai veszekedés és a vélemény nem megtagadása annak, amiért sokat áldoztunk, hanem annak megvédése. A propagandát pedig mondjátok bele szatyorba, majd adott ponton kiszórom a szemétdombra, ahová való.
Szép napot mindenkinek!
